Igazából már akkor elmentünk építészhez, amikor még csak kinéztük a telket. Még meg se vettük, mi már terveztettük rá a házat, mondván, úgyis sok csúszás lesz. Akkor persze még nem gondoltunk, hogy a csúszás...hát...nem hónapokat jelent majd. De erről később.
Tehát.
Válasszunk építészt.
Hogyan?
Kérdezzük meg az ismerőseinket!
De hát a mi ismerőseink nem építkeznek! Tulajdonképpen elég nehéz olyan barmot találni manapság, aki építkezik. Mi ilyenek vagyunk :)
Tehát tanácsra nem számíthatunk, jöjjön az internet.
Elkezdtem keresgélni a helyi tervezők között. Kb 2-3 emberre szűkült a kör. Hogyan tovább?
Érzelmi alapon választottam ki egyet, akinek az oldalán láttam rajzokat Angliáról. Na, ha vette a fáradtságot, hogy lerajzolja az angol épületeket, akkor már rossz ember nem lehet, elmegyünk hozzá.
Iszonyatosan féltem. Az volt a legnagyobb aggályom, hogy azt mondja az én túlcsorduló fantáziámra, hogy azt nem lehet, ez hülyeség, stb.
Január 28-án volt az első találkozásunk.
Bementünk, leültünk, és kérdezett az elképzelésről.
Nagyon szerettem volna az uramnak is teret adni, de mivel neki elég volt, hogy legyen fal, ablak meg ajtó, így kénytelen voltam átvenni a szószóló szerepét.
Eleinte kicsit haboztam, de aztán úgy döntöttem, hogy egyszer élünk, és elővettem a mappámat, amibe tematikusan összegyűjtögettem a képeket, és miután azt mondta, hogy "úgy látom egyezik az ízlésünk", VÉÉÉGRE - annyi év után - , valakinek töviről hegyire elmondani a házunk legutolsó csücskét, az abban épp hálót szövő pókkal együtt.
Az uram előzetesen fél órát szánt az első találkozóra, mert utána még mentünk alkudozni a telekre.
2.5 óráig beszéltem folyamatosan :D
Rémisztő, tudom, de az építész értette, és ez a lényeg :)
2 hét múlva találkoztunk vele, igazából miattunk volt ennyi idő, mert nem tudtunk menni.
Első találkozáskor egyetlen dolog volt, amire azt mondta, hogy nem lehet, és az a külső látszó kémény volt. Beletörődtem, nem egy nagy érvágás. De a vázlatokon már ott volt.
- Meg lehet oldani - mondta. :)
Az alaprajz nagyjából kész volt, még átbeszéltük párszor.
Az első "látványtervünk" pedig így nézett ki:
Március 14-én (szintén miattunk volt csúszás) kaptuk meg a végleges terveket, amiket rögtön be is adtunk.
A látványtervünk, mert ragaszkodtam hozzá, hogy látni akarom...
Elől az a "fura" rész, egy átrium, kocsibeállóval, elvileg azért jött a képbe, mert a szabályok szerint a kerítéstől 5 méterre kellene a háznak lennie. Én mindenképp bentebb szerettem volna építeni, ezzel kerültük ki a dolgot.Lett volna ugye a sima garázs...de engem zavar, hogy azzal kezdődik a ház.
Az építész találta ki, és az egyetlen dolog, ami nem tetszett benne, az az, hogy drága. Sokáig hárítottunk, de aztán kezdtem látni az átrium közepén a kis napelemes szökőkutamat, meg a felfelé futó rózsát a falon...és maradt.
A bontott tégla fehér ablakokkal...szeretem...
És az alaprajzunk:
Alsó szinten 1 "szélfogó", dolgozó/vendégszoba, fürdő, spájz, kazánház, nappali, konyha-étkező.
A nappaliban egy kandalló, mellette sok-sok ablak amolyan "ablakba ülős"-nek. A konyhában is van egy ilyen, de az már a tipikus angol "forma". Mosogatónál ablak, nem érdekel, hogy tanácsos vagy sem, én mosogatás közben akarom nézni a fiúkat, ahogy rosszalkodnak a kertben :)
Ja, az utca a kocsibeálló felől van.
Tetőtér: közlekedő, egyik oldalon a mi hálónk, onnan egy gardróbszoba, mellette fürdő, a mi szobánk mellett Emma szobája (aki még csak egy gondolat, és persze lehet, hogy ő is extrával születik a lába között...), és a túloldalon a fiúk szobája, amin úgy vannak elosztva az ablakok, hogy később, ha nem osztoznak, akkor egy gipszkarton fallal ketté lehet vágni a szobát, és 2 pici lesz belőle. Mellette még egy kis wc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése