2013. augusztus 30., péntek

Falazás folyt köv.

A főfalak majdnem kész vannak.
Azok a részek hiányoznak, ahova vasbeton áthidalók kellenek az ablakok méretei miatt.
A többi főfal kész, illetve később majd jön a tetőtéri falazás, de az még odébb van, előtte a födém.

Szóval a majdnem kész falaink következnek :)

A bejárat:


 A "belépőnk", ez csak egy kis szélfogó fülke ablakkal, a fejemben persze már egész sok minden elfér benne :D


 A kilátás a "szélfogónkból":


Az előszoba felé haladva (az keresztben lesz), szemben pedig dolgozó. Persze majd ha lesznek válaszfalak:


Az előszobára visszatekintve a másik végéből...na oké, valószínű, hogy már a dolgozóban járok, mert ennyire széles nem lesz :D (de az ablak hozzá tartozik, és jobb oldalt azzal a kis félfallal zárul. Mellette az én kis antik szekrénykém, és akkor még az ajtó és a szekrény közé befér egy lóca ;)



Imádom, hogy a fürdőben ekkora ablakunk lesz:


Ablak a konyhában a mosogatónál:


Étkezős beülős, ő még vár a vasra meg betonra :)


A nappaliban épp folyt a munka, úgyhogy nem zavartam, csak bekukk ;)


És elölről:


És "hátulról", mert mi ott is tele vagyunk ablakkal :)


2013. augusztus 22., csütörtök

A falazás megkezdése

Szerdán két ember várta a téglát, az meg is jött, de a habarcsot csak délután szállították le, szóval már semmi sem történ :S
Csütörtökön mentünk a statikai tervért, megint perkálás, aztán a tett helyszínén beszéltünk a szerelőkkel, az agyam le is zsibbadt, mire végeztünk. Kifizettük a berakott csöveket, aztán meg a betont...szóval egyre csóróbbak vagyunk.
Közben lerakták az első téglánkat is :)

A téglatenger, ami várt minket...persze a  földön is rengeteg volt:




Kilátás a ház háta mögé :)



A konyhai beülősöm :)


És a kilátás a konyhából....


Az első tégláink a bejáratnál :)


Holnap 10 emberrel folytatódik a dolog, úgyhogy lesz látvány!!! :)

Folyt:

Oké, mégse volt ott 10 ember, mert nem sokat haladtak....egy pici fal azért lett:

2013. augusztus 18., vasárnap

Lábazat és aljzat

Következő hét elején készült a lábazat, és péntekre elkészült az összes betonozási munka. Alapok, sávalapok, válaszfal alapok, kéményalapok, terasz alap, lábazati betonozás, szerelőbeton (aljzat), gépészeti bevezetések, lépcsőalap, vasalása, szerelőbeton vasalása.
Kaptam is róla képeket, és mindig az ilyen szemet gyönyörködtető látvány után jön a következő e-mail, hogy hát akkor rendezni kéne az anyagárat. :S

Az ablakba beülős rész az étkezőben

lábazat zsalutéglával

A "vizes" dolgok ki meg be meg ilyesmi...:)

Na szóval ide már csak egy asztal és pár szék kell, és kávézhatunk egyet ;)
Ezek után 4 napos szünet, aug.20, aztán várjuk a téglát!!!!

2013. augusztus 17., szombat

Kezdődik!!!!!

Nem is tudom, hány év álmodozás után, a tervek elkészültét követően másfél évvel....ott álltunk a telken, és azt beszéltük meg a kivitelezővel, hogy mit kell még elintézni a holnapi kezdésig.

Visszarázódva a valóságba:
Be kell menni Polgármesteri hivatalba, és bejelenteni, hogy kezdünk. Az építési engedély azt is előírta, hogy geodétával kell kitűzetnünk az alapot, ami plusz 50ezer+áfa, és tök felesleges, mert még a humusz sincs letolva, miért kell kitűzetni??? Ráadásul plusz költség, de kell a papír :(
Mindegy, megcsináltattuk, mert előírták. Bementünk a hivatalba. Épp a sorszámon gondolkoztunk, hogy ehhez kell-e, mert senki nem volt az ablaknál, mikor rákérdeztünk, és annyit közöltek, hogy megváltozott a jogszabály, és már nem kell se bejelenteni (50milla alatt), se kitűzetni.
Itt pattant meg egy ér az agyamban, tök feleslegesen dobtuk ki az ablakon ezt a pénzt, mert rohadtul nem bírt volna tájékoztatni az a .....%/"!%/"!+%"
Oké, mindegy, kezdődhet az építkezés.
Másnap nem tudtunk már kimenni, mert mégiscsak 50 km-re vagyunk, de a kivitelező bőszen fotóz mindent, amikor mi nem vagyunk, és küldi is e-mailben.
Tehát....elkezdődött... :)
Első nap, humuszletolás és alapásás, következő nap már ment szépen a beton a sávalapba :)
A sávalap azért ilyen széles, mert kell hely még a külső bontott tégla falnak is.
Ezt a képet nem tudtam kihagyni ;)




Kivel építtessünk????

A nagy kérdés, ami már a tervezési folyamat óta kínoz minket: kivel építtessünk???
Egy kivitelező vagy mi magunk intézzünk mindent?
Rengeteg érv és ellenérv mindkettő mellett és ellen. A lényeg: mindenki mást mond!
2012 márciusában volt az első "tárgyalásunk". Belelkesedtünk, aztán felkúsztak az árak...duplájára...
Oké, mégsem kell kivitelező.
Elmentünk tapasztaltabb építtetőtől tanácsot és telefonszámokat kérni.
Kőműves: megfogadtuk, akit ajánlott.
Eleinte az építési engedélyre vártunk. Aztán meg a tavaszra, aztán meg fogalmam sincs, hogy mire, mindig volt valami kifogás, és 2013 nyarán úgy döntöttünk, hogy mi már nem várunk tovább, mert mindig a "jövő héten kezdek" sosem jött el. Uram felhívta, és közölte vele, hogy nehogy kezdjen a jövő héten, búcsút intünk egymásnak.
Szűk másfél év várakozás után megint ott ültünk a semmi közepén, és kezdhettük elölről a keresgélést. Mit mondjak....hát elkeserítő volt.

Ács: akinek a számát megkaptuk, egyszerűen soha nem volt elérhető. Nem hívott vissza, úgyhogy még az elején fel is adtuk ezt a dolgot. Az asztalos (következő bekezdés) ajánlott egyet, vele meg is állapodtunk.
A sehol sem létező "veszélyes" ablak.

Ablakok: elég sok árajánlatot kértem műanyag és fa ablakra is. Gondolkoztam az amerikai típusú ablakon is, arról is kaptam pár ajánlatot. A hagyományos ablakoknál pedig szerettem volna, ha pár közülük kifelé nyílik, mint pl az ablakba beülős részen, vagy a konyhában a mosogatónál. Erre mindenki azt írta, hogy nem lehet, valaki nagyon kedvesen azt válaszolta, hogy biztonsági okokból egyáltalán nem ajánlott, és egyébként is drága, így ajánlatot se adott rá.
Milyen kedves, hogy gondol az anyagi lehetőségeimre.... :S
Szóval NINCS kifelé nyíló ablak, és hülyeség is, és gondolnak a biztonságomra és anyagi helyzetemre....

Az amerikai ablaknál az osztásokat nem tudták volna szépen megcsinálni, mert van egy szabvány, ami persze nem az én ablakom :D

Úgyhogy erről szép lassan lemondtam. Maradt a sima.
Műanyag vagy fa?
Műanyagra mindenkitől kb ugyanazt az árat kaptam. Kifelé nem nyílhat. Egyetlen egy asztalos írta, hogy megcsinálja a kifelé nyílót.
Ezzel a döntés megszületett. Fa fehér ablakokat akarok!!!! Kész.
Tehát egy biztos pont volt az életünkben: az asztalos.
Aki keresgélt nekünk ácsot, meg legalább 3 kőművest.
Visszatérve a kőműves problémánkra, kb 6-7 új árajánlatot kértem, nagy lelkiismeret furdalás közepette, hogy szegények mennyit számolnak, de mivel valaki pl 3-szoros áron hozta volna tető alá a házunkat, mint a másik, hát...nem dönthettünk hirtelen.
Az egyikük (akiben egyébként nagyon bíztam) telefonban le is üvöltött, hogy mit képzelek, ő nem fog számolni, mert akkor majd félredobom őt, és ismeri a fajtámat. Mindezt egy kellemes megbeszélés, és több telefonos egyeztetés után, nulla előzmény nélkül, csak azért, mert mástól is kértem ajánlatot. (Egyébként többször említette, hogy jár vmi kezelésre, lehet meg kellett volna kérdeznem, hogy az idegeivel van-e probléma, mert akkor felkészültem volna)
Aztán választottunk, és megbeszéltünk mindent, amikor az utolsó utáni pillanatban bejött még egy jobb ajánlat, és iszonyatosan égett a pofámról a bőr, de őt választottuk.

Így egy kivitelező lett megbízva a szerkezetkész állapot befejezéséig. 
Én kikértem a saját árajánlataimat a tüzépektől anyagra, és mondtam, hogy az anyagot biztosítom.
A kivitelezőnk a gördülékeny munka érdekében abban segít, hogy ő hozza az anyagot, és garantálja, hogy az általam kigyűjtött legkedvezőbb ajánlattól nem hoz drágábbat, ha valamit nem tud ezen az áron beszerezni, akkor én hozom a tüzépemről. (Ilyen pl a tégla, amit extra gyorsasággal ki is fizettünk, mielőtt rárakták volna az útdíj árát)
A többi munkálatokat kivitelező közreműködése nélkül végeztetjük el. Ezeknek a személye egyelőre még képlékeny.
Illetve, ha az életben eljutunk odáig, a burkolást, festést mi magunk csináljuk.
A megállapodás után egy héttel el is kezdődtek a munkálatok, a bonyodalmak folytatódtak (szerencsére nem a kivitelezővel), és persze van egy nagy juhhhhúúúúúú is :D

2013. augusztus 16., péntek

A kerítés

Közben kitavaszodott, illetve nyár lett, és amíg arra vártunk, hogy valaki végre elkezdje a munkát (ez egy másik történet lesz), férjem-uram és édesapám úgy döntött júliusban, hogy nekikezdenek a kerítésnek.
Természetesen csak egy ideiglenest csinálnak, illetve a két oldala szerintem marad ilyen, úgyis borostyánnal szándékozom befuttatni.
A telek 20 méter széles, és 44 méter hosszú, tehát kell bele a cucc.
Így most sima drót, betonoszlop, a tetejére szögesdrót, elejére ideiglenes kapu, és csókolom.
Egy nap elment azzal, hogy lekaszálták a füvet a telekről, meg az útról is, aztán végigmentek rajta még fűnyíróval, délre meg is találták a gazban a telek sarkpontjait jelölő karókat, és estére jól le is égtek.
A következő napsütéses 35 fokos szombat reggelen kivonult a stáb, megérkeztek a betonoszlopok is, precíz kimérés után nekikezdtek ÁSNI. 65 lukat a földbe :)
Nem kellett sok idő, és már jött is a telefon, hogy nézzek már a közelben egy gépkölcsönzőt :D
Találtunk is egyet, 3500-ért adták oda ezt a "földbelukatfúró" masinát fél napra.
És láss csodát, délre már vitték is vissza, estére pedig állt a legtöbb oszlop.


A küzdelem :D




Következő körökben jött a maradék oszlopok felállítása, drót kifeszítése, drótkerítés, ideiglenes kapu összetákolása, felszerelése, hátul is lesz egy kis kapu, de azt majd ha ott lakunk már.
És a legvégén a szögesdrót.
Ez az egyszerű, de nagyon kis precíz kerítés anyagköltsége 180ezer ft volt. Pffff...és tényleg a legegyszerűbb...de gondoljunk arra, mennyi lett volna munkadíjjal együtt... :S



 


2013. augusztus 15., csütörtök

Közmű

A közmű bevezetése a telekre.
Elvileg úgy vettük a telket, hogy villany az utcában, víz a telekre bevezetve, gáz nincs, ugyanis a tulajdonosok, akik kárpótlási jegy helyett jutottak a telkekhez, semmit nem szeretnének költeni, csak eladni jó pénzért. Ezért úgy döntöttek, hogy nem fizetnek ki fejenként 70ezer ft-ot azért, hogy az utcában legyen a gáz.
No comment.
Nem gond...megoldjuk! Éljen a vidéki élet!

Tehát kezdjük az árammal.
Az utca túloldalán van a villanypózna. Az utca 16 méter széles, ami egyébként be van nőve gazzal, de valahol ott van!!! :D
Eleinte gondolkoztunk, hogy ideiglenesen vételezünk az építkezés idejére, ki tudja meddig tart, az engedélyből kiindulva. Letöltöttem mindenféle nyomtatványt, végül úgy döntöttünk, hogy bemegyünk személyesen az E-off-hoz, és megérdeklődjük, egyben leadjuk a papírokat az igényléshez.
Megjelentünk 11 óra körül, a liftnél egy nagyon kedves biztonsági őr állt, aki nem szólt semmit, de nem engedett fel senkit.
Kb 5 perc várakozás után megkérdeztem, hogy nem működik a lift, vagy mi újság?
Ekkor közölte, hogy megbeszélés van, 12 után lesznek megint nyitva. Még jó, hogy nem egy óra várakozás után kérdeztem meg. Elmentünk addig enni.
12-re visszaértünk, addigra egy kb tízezres sor alakult ki. Be se fértünk, őrület.
Amíg a hosszú sorban álltunk, egy faszi végig ecsetelte nekünk, hogy mekkora szívás az építkezés, ő biztos nem építene, stb, stb.
Amikor bejutottunk, találtunk ülőhelyet, leültünk gyorsan a sarokba, és tudatosan nem néztünk a pasira, akinek lohadt a lelkesedése, és mást kezdett el zsibbasztani.
Végignéztük, ahogy egy hajléktalannak tűnő nő kiveri a balhét a számla miatt, hogy miért nem postázzák időben. Majd sorra kerültünk.
Mi egész gyorsan végeztünk, ugyanis keresnünk kell egy villanyszerelőt, aki kitölti a papírokat, felméri a terepet, majd ő intézi, viszlát.
Remek....ja, közben meggyőztek, hogy ez az ideiglenes vételezés marhára nem éri meg, szóval maradtunk egy sima bekötésnél.
Aznap beszéltünk egy kiszemelt szerelővel, akivel hihetetlen mód meg voltunk elégedve, mert hipp-hopp elintézett mindent, azt mondta, hív, ha áram van a telken, és akkor majd fizetünk.
Nem hívott, és ez gyanús volt, felhívtuk, és már rég ott volt a villanyóra, az ára földkábellel vezetve.
Ennek az ára 108ezer + áfa.

Víz:
Újabb kellemetlen meglepetés: a víz bekötését terveztetni kell...azaz, a gépészmérnök  egy papíron húz egy merőleges vonalat az utcai vezetékből a telekre. Ennek a díja 30ezer + áfa.
Miután megvolt a tervezési rész, jöhet a kivitelezés.
Miután megállapodtunk az egyik választási lehetőségünkkel, már kezdődhetett is a móka.
Következő hétre mondták, és szóltak aznap, hogy jó lenne, ha kimennék valamikor.
Éppenséggel mennem kellett Debrecenbe, dél körül ki is értem.
Megdobbant a szívem, amikor messziről láttam, hogy ott egy markoló, tehát történik valami.
Odaértem, a boldogságtól sugárzó arccal mentem a 3 éppen ebédelő munkáshoz köszönteni őket.
Az árok kész volt, sőt, már vissza is temették, a vízakna behelyezve, szinte alig maradt már meló.
Még mindig ebben az euforikus állapotban vettem észre, és közöltem velük, hogy a szomszéd telkére kötötték be a vizet. 
Ekkor majdnem a torkukon akadt a falat, és hosszas elmélkedés következett.
Felhívtam a főnöküket, aki kb annyival nyugtázta, hogy hát pedig elmagyarázta, és ha ennyire ...-ék, akkor majd kiássák megint.
Közben megjött a szembeszomszéd is, aki azt mondta, hogy az összes telekre be van kötve a víz, na de ennek semmilyen nyoma nincs, tehát senki sem tudja, hogy pontosan hol köthették be.
Tehát nekünk 2 helyen lesz bekötve, a szomszédnak meg már két helyen van, de mivel nincs itt, úgyse fogja tudni, hogy hol, tehát harmadjára is be kell kötni. :)
1 órás kínlódás után újra munkához láttak, mi leléptünk, és délután 4 körül hívott a főnök, hogy kész vannak!
Ez 208 ezer (nettó) volt.

Építési engedély

Egy szóval rögtön össze tudom foglalni már most:
AGYVÉRZÉS!!!
Ha lehet tökölni a semmin, hát az engedélyekkel pláne!!!!
Nem is számítottam amúgy gyors ügyintézésre, de ez azért felülmúlta várakozásainkat.

Először is nézzük az anyagi vonzatát.
A ház tervezése a bekerülési költség 4%-a.
Energetikusnak fizettünk...hm...na erre nem emlékszem, tavaly volt....talán 30ezer + áfa.
Kellett vmi kéménytervezési díjat is fizetni, ez 7200 ft. Ez csak egy nyilatkozat, hogy a kémény biztonságosan van elhelyezve a tervben...ennyi.
Az engedélyek beadásához 25ezer ft-os illetékbélyeg kell.
A földhivatalnál 9ezer ft-ot hagytunk, mert ki kellett váltani a tulajdonlapot, meg a térképmásolatot.
Kellett fizetni valami környezetvédelmi vizes díjat, már nem emlékszem a nevére, de ez 14ezer ft-unkba fájt.

És elindult az ügy. Márciusban.
És csak vártunk, vártunk....aztán 1 hónap múlva természetesen visszadobták, javításokat kellett csinálni, építész javította.
Közben az ügyintézőnk statikai tervet kért, de a mi házunk fesztávja nem éri el azt az értéket, amihez statikai terv kéne, most mégis kérték.
Hiába a jogszabály, most már azért is kell, végül nagy kegyesen a drága ügyintéző kislány belement, hogy csak egy statikai nyilatkozat kell, ami tartalmazza a fő számításokat, és azt, hogy az épület biztonságos. Ez a mi szempontunkból 40ezer nettó...a teljes terv 120ezer nettó lett volna. :S
Ezután jött a másik jó hír: a telek előtti út magánút. Igaz, hogy épült már ott ház, de az elmúlt években változott a jogszabály, és most már olyan telken, ami előtt magánút van, NEM lehet építeni!
A telek törvényesen építési telek, csak nem lehet rá építkezni! :)
Király. Megoldás: az utat át kell adni közforgalom számára, és ezt be kell jegyezni a Földhivatalnál.
Innentől elkezdődött a közös képviselő üldözése, mert az útnak 46 tulajdonosa van.
A közös képviselő nagyon lelkes emberként egy hónapot húzott a dolgon, és csak akkor adta be a papírokat.
Ezekre az engedélyekre ismét hónapokat vártunk.
A kőművessel és az áccsal már megállapodtunk, csak arra vártak, hogy meglegyen az engedély.
Már nem tudom hanyadjára kellett hosszabbítani, de a Földhivatalhoz csak akkor ért át a kérelem, amikor épp lejárni készült az utolsó hosszabbításunk. Ha addig nem írják át, akkor megint elölről kell indítanunk mindent, és fizetni az illetékeket.
Ekkor sürgősségi díjat kellett fizetnünk a Földhivatalnál (10ezer ft), hogy egy 2 perces melóval átírják a tulajdoni lapot.
Rögtön szóltunk az ügyintézőnek, hogy megtörtént, ő le tudja ellenőrizni, ekkor kitalálta, hogy kérjük ki az útnak is a tulajdonlapját. (újabb 6300 ft)
Ekkor Ákos finoman emlékeztette a hölgyet, hogy pár hónapja azt ígérte, ő megnézi hivatalon keresztül, csak legyen átírva.
Végül kegyesen elfogadta ezt az érvet, aztán kijelentette, hogy a héten kimegy megnézni, nem kezdtük-e el az építkezést, és ha üres a telek, akkor küldi az engedélyt.
Már ősz volt, és reméltük, hogy még el tudják kezdeni a házat.
Hát...naivak voltunk megint, ugyanis kerek 1 hónapba telt, hogy kimenjen megnézni. Ekkor már tényleg a sírógörcs kerülgetett.
Megnézte, telefonáltunk, minden oké....küldi a határozatot. 
Ismét egy hónap telt el, mire megírta, és még 1 hét, mire kipostázták.
Azaz, dec.3-án megkaptuk a határozatot, ami 15 nappal később emelkedett jogerőre, és egy hét múlva kaptunk róla határozatot.

Összefoglalva: közel 9 hónap volt, mire megkaptuk az építési engedélyt. Apropó...9 hónap...közben még szültem is egy gyereket, tehát mindenképpen többet "tettem le az asztalra" ez idő alatt, mint az ügyintézőnk, aki férjhez ment.
És most ezt a bejegyzést nagyon kurtán furcsán le is zárom, mert amit az egészről gondolok....hm....hogy is mondjam....+!%!/=%/=(%=)%!/+!%/

2013. augusztus 11., vasárnap

A ház megtervezése

Igazából már akkor elmentünk építészhez, amikor még csak kinéztük a telket. Még meg se vettük, mi már terveztettük rá a házat, mondván, úgyis sok csúszás lesz. Akkor persze még nem gondoltunk, hogy a csúszás...hát...nem hónapokat jelent majd. De erről később.
Tehát.
Válasszunk építészt.
Hogyan?
Kérdezzük meg az ismerőseinket!
De hát a mi ismerőseink nem építkeznek! Tulajdonképpen elég nehéz olyan barmot találni manapság, aki építkezik. Mi ilyenek vagyunk :)
Tehát tanácsra nem számíthatunk, jöjjön az internet.
Elkezdtem keresgélni a helyi tervezők között. Kb 2-3 emberre szűkült a kör. Hogyan tovább?
Érzelmi alapon választottam ki egyet, akinek az oldalán láttam rajzokat Angliáról. Na, ha vette a fáradtságot, hogy lerajzolja az angol épületeket, akkor már rossz ember nem lehet, elmegyünk hozzá.
Iszonyatosan féltem. Az volt a legnagyobb aggályom, hogy azt mondja az én túlcsorduló fantáziámra, hogy azt nem lehet, ez hülyeség, stb.
Január 28-án volt az első találkozásunk.
Bementünk, leültünk, és kérdezett az elképzelésről.
Nagyon szerettem volna az uramnak is teret adni, de mivel neki elég volt, hogy legyen fal, ablak meg ajtó, így kénytelen voltam átvenni a szószóló szerepét.
Eleinte kicsit haboztam, de aztán úgy döntöttem, hogy egyszer élünk, és elővettem a mappámat, amibe tematikusan összegyűjtögettem a képeket, és miután azt mondta, hogy "úgy látom egyezik az ízlésünk", VÉÉÉGRE - annyi év után - , valakinek töviről hegyire elmondani a házunk legutolsó csücskét, az abban épp hálót szövő pókkal együtt.
Az uram előzetesen fél órát szánt az első találkozóra, mert utána még mentünk alkudozni a telekre.
2.5 óráig beszéltem folyamatosan :D
Rémisztő, tudom, de az építész értette, és ez a lényeg :)
2 hét múlva találkoztunk vele, igazából miattunk volt ennyi idő, mert nem tudtunk menni.
Első találkozáskor egyetlen dolog volt, amire azt mondta, hogy nem lehet, és az a külső látszó kémény volt. Beletörődtem, nem egy nagy érvágás. De a vázlatokon már ott volt. 
- Meg lehet oldani - mondta. :)
Az alaprajz nagyjából kész volt, még átbeszéltük párszor.
Az első "látványtervünk" pedig így nézett ki:


Március 14-én (szintén miattunk volt csúszás) kaptuk meg a végleges terveket, amiket rögtön be is adtunk.
A látványtervünk, mert ragaszkodtam hozzá, hogy látni akarom...


Elől az a "fura" rész, egy átrium, kocsibeállóval, elvileg azért jött a képbe, mert a szabályok szerint a kerítéstől 5 méterre kellene a háznak lennie. Én mindenképp bentebb szerettem volna építeni, ezzel kerültük ki a dolgot.Lett volna ugye a sima garázs...de engem zavar, hogy azzal kezdődik a ház.
Az építész találta ki, és az egyetlen dolog, ami nem tetszett benne, az az, hogy drága. Sokáig hárítottunk, de aztán kezdtem látni az átrium közepén a kis napelemes szökőkutamat, meg a felfelé futó rózsát a falon...és maradt.
A bontott tégla fehér ablakokkal...szeretem...

És az alaprajzunk:

Alsó szinten 1 "szélfogó", dolgozó/vendégszoba, fürdő, spájz, kazánház, nappali, konyha-étkező.
A nappaliban egy kandalló, mellette sok-sok ablak amolyan "ablakba ülős"-nek. A konyhában is van egy ilyen, de az már a tipikus angol "forma". Mosogatónál ablak, nem érdekel, hogy tanácsos vagy sem, én mosogatás közben akarom nézni a fiúkat, ahogy rosszalkodnak a kertben :)
Ja, az utca a kocsibeálló felől van.
 

Tetőtér: közlekedő, egyik oldalon a mi hálónk, onnan egy gardróbszoba, mellette fürdő, a mi szobánk mellett Emma szobája (aki még csak egy gondolat, és persze lehet, hogy ő is extrával születik a lába között...), és a túloldalon a fiúk szobája, amin úgy vannak elosztva az ablakok, hogy később, ha nem osztoznak, akkor egy gipszkarton fallal ketté lehet vágni a szobát, és 2 pici lesz belőle. Mellette még egy kis wc.


2013. augusztus 9., péntek

Inspirációk

Éveket gondolkoztam a házunkon, hogy mekkora is kell, hány szoba, milyen méretűek, mi hol legyen, csak járt az agyam.
És a legfontosabb: a stílus! :)
Az angliai vidéki kirándulásaim alatt teljesen elcsábultam. Annyira gyönyörű helyeken jártunk, és csak szívtam magamba az emlékeket. (Na meg fotóztam ezerrel :D )
Legszívesebben beköltöztem volna az egyik kis cottage-ba, és elfeledkeztem volna mindenről.
Mindenképp szerettem volna ebből hazahozni egy picurka szeletet, tehát a háznak tükröznie kell a hangulatot.
Rengeteg képet gyűjtöttem össze, ha majd tervezni kell a házat, hogy megértsék, mit is szeretnék.
Csak néhányat teszek ide fel.

Az első az én egyik fotóm egy kirándulás alkalmával....a többinek sajnos már nem tudom a forrását :(







Nem azt mondom, hogy nekem pontosan ilyen kell, hisz van még rengeteg kép, és van még hozzá a mi igényeink is. De ezek megfogtak :)

A Telek

Telek nagy betűvel, mert megérdemli :)
2010 nyara óta szenvedtünk a telek kérdésen, és végül 2012 februárjában került sor arra, hogy végleges döntést hoztunk.
Nem volt egyszerű, valami vadregényeset szerettünk volna, ami persze nincs elzárva teljesen a "külvilágtól", megfizethető áron.
Kinéztünk egy települést, és teljesen beleszerettem. Találtunk itt 2 telket, nem jött össze egyik se.
Mindkét alkalommal nagyon elszomorodtam.
Szinte már az összes eladó telket láttuk, be kellett látnom, hogy talán rossz helyen keresgélünk. Messzebb mentünk. Kerestünk egy másik helyet, ami megfelel a kritériumoknak, és megfizethető számunkra. Legyen erdő közelében, és minél több természet!!!
Meglett hát a következő célpont, de nehéz volt feladni a régit. Ez az település viszont több szempontból is jobb volt. Jó minőségű föld, az előző pedig csupa homok. Van erdő itt is, találtak termál vizet, van szálló, kirándulóhely, és helyi járat a városba fél óránként.
Egy újonnan parcellázott részen rengeteg telket árultak, és itt találtunk rá a mi végleges döntésünkre is. Igazából az volt az álmom, hogy mondjuk aszfaltos útról letérünk, és a fák mögül ott egy gyönyörű panorámás telek, ott élünk :)
És dolgozott a józan ész is, hogy akkor hol lesznek a szomszéd gyerekek, akikkel az enyémek játszhatnak...vagy akitől kérhetek egy tojást, ha kifogyott, vagy amivel egymást dobálhatjuk :D
Na meg kiszaladnak az útra, jobb lenne mégis bentebb, de akkor meg sokat kell menni a földúton...
Szóval mindenféle dolog járt a fejemben.
Az aktuális teleknél az tántorított el, hogy itt mindent letaroltak tereprendezéskor. Pár fa maradt csak a telek végében. És rettegek attól, hogy zsúfoltan beépül, nulla fa. Bár ez csak rajtunk múlik. Fát fogok ültetni!!! :)
Ami sokat lendített a dolgon, hogy egy patakocska van a kert végében, ami tulajdonképpen egy csatorna, ami 2 tavat köt össze, de a patakocska akkor is szebben hangzik. :) Ez jelenti a menekülési útvonalat, oda ház már nem épülhet, se a túloldalára.
Még nincsenek szomszédok, csak szemben áll egy új építésű, illetve 2 utcával arrébb már minden telket beépítettek.
Végül döntöttünk, ő lesz az. Víz, villany a telek előtt, gáz nincs még, úgyhogy tüzelésre készülünk.
Tél volt, ki az a hülye, aki télen vesz telket. Hát mi!
Valentin napon megvettünk a telkünket. :)

A jobb hangulat kedvéért egy nyári kép szemből:


...és a kert végéből:


És a telek mögötti bújócskázó hely ;)


2013. augusztus 8., csütörtök

A kezdet kezdete...

Hol is kezdjem....
...talán ott született az első kimondott vágy, amikor a főiskola végeztével - 10 évvel ezelőtt - valaki felhívta a figyelmünket arra, hogy a közalkalmazottak kedvezményes hitellel vehetnek lakást, akár 0 ft befizetéssel is.
Elrohantunk a bankba, mivel édesanyám közalkalmazott volt (már nyugdíjas), hogy megérdeklődjük a dolgot.
Akkor közölték, hogy ez már nincs.
Hát itt jött az első pofon.
Oké, menjünk albérletbe, dolgozzunk, majdcsak lesz valahogy, de jobb lett volna sajátot fizetni, nem pedig másét.
3 évig tengődtünk így, és mivel egyikünk szülei sem tudtak támogatni, mi pedig akárhogy kuporgattunk, csupán havi 30ezer ft-ot tudtunk félretenni (azt is az esküvőnkre), se önerő, se végleges munkaszerződés, nem kaptunk hitelt.
Nagyon neki voltunk keseredve, minden vágyunk egy kis lakás volt, és az, hogy hitelt fizessünk, mint mások. 
3 év albérlet után a kilátástalanságból Angliába menekültünk, ahol eleinte penészes lakásban laktunk, aztán szép lassan igazítottuk ki az életünket.
Megkínlódtunk mindenért, és a sok szép angol ház láttán a lakás iránti álomból ház iránti álom lett :)
Az álom ezzel a képpel kezdődött:
Azóta sokat formálódott, hisz évek teltek el, és talán jobb is, hogy így történt, mert kiforrta magát a dolog.
2010-ben hazajöttünk első kisfiunkkal a pocakban.
Miért? Mert nem idegen földön akarok gyereket nevelni.
Megéri hazajönni?
Egyrészt nem. Mert itt soha nem fogunk tudni annyit félretenni.
Másrészt pedig....ez az otthonunk, mi így érezzük teljesnek az életet. A szívem egy része ott maradt, mintha kicsit Anglia is az otthonom lenne, de belül hajtott a vágy, hogy hazatérjünk, és itthon telepedjünk le a gyerekeinkkel.
Ekkor úgy döntöttünk, hogy nem fizetünk már albérletet, szüleimhez költözünk, és megvalósítjuk az álmainkat: saját házat építünk :)
Ó igen...mindenki lebeszélt: át fognak verni, nem éri meg, ha el akarom adni, nem kapok érte annyit, amennyit belefektettem, megöli a kapcsolatot...stb, stb.
Marhára félek az egésztől...nem állunk húdejól, fogalmam sincs, hogy lesz meg végül rá a pénz, sokszor úgy érzem, hogy nem fog sikerülni, de mi ezt akarjuk, erre vágyunk, 6 éve rakosgatom a téglát a fejemben, mit hova kéne...nem tudok lemondani róla.
Megcsináljuk! :)