2014. július 6., vasárnap

Ablak és ajtó - tervek

Amíg vért izzadunk, hogy meglegyen a pénz a külső nyílászárókra, leírom, mi is az elképzelés, és hogyan hozzuk mindezt össze a valósággal.

Egy évvel ezelőtt kezdődött a dilemma, fene gondolta, hogy eddig fog húzódni. (Természetesen anyagiak miatt.)

Először is: fa vagy műanyag?
Ma már rengeteg cikket találunk arról, hogy mik az előnyök-hátrányok. Sokáig nem tudtam dönteni, kértem árajánlatot ilyenre is, olyanra is. Fa felé hajlottunk, de nem volt még döntés.
Amit biztosan akartam: fehér  legyen, osztott, és vagy amerikai típusú, vagy kifelé nyíló. A mosogatónál feltétlenül.
Ilyesmi:



Ajánlatok:
Amerikai típusú gyártása épp szünetelt itthon. Ez műanyag ablak lett volna. Később írtak, hogy újra gyártják, de állítólag ennek nem olyan a szigetelése, és amúgy is döntöttünk addigra.
A műanyag ablakosok ugyanazt az árat adták egytől egyig, pici változással. Jóval olcsóbb volt, mint a fa. Ezért maradtak talomban.

Kifelé nyíló: műanyagban nem gyártanak ilyet.
Fa ablakosok hülyének néztek, és kb hasonló stílusban kaptam a válaszokat is. Hogy ez nem biztonságos, ilyen nincs, majdnemhogy azt írták, elment az eszem, az egyik még azt is írta a végére, hogy "különben is, ár szempontjából sem lenne nekem ajánlatos".
Szóval az emberek kedvesek, még a pénztárcámmal is törődnek, és ugyan nem vet fel a pénz, de hadd én döntsem már el, hogy min akarok spórolni, és min nem.
Hogy miért is akarok kifelé nyíló ablakot? Nem veszi el a teret, amikor befelé nyitom, maradhat a virág, stb. a párkányon, és hát nagy álmom, hogy mosogatás közben a gyerekeket nézzem, ahogy a kertben lógnak a fáról. Ha már a mosogatónál van az ablak, akkor azt zavartalanul ki tudjam nyitni. És Angliában is kifelé nyíltak az ablakaink, ott teljesen megszokott dolog. De ha belegondolunk, 100 évvel ezelőtt itthon is kifelé nyíltak.
A mesékben is kifele nyílnak, és a magyar nyelvben is kinyitom az ablakot, nem pedig benyitom. :)
A konyhán kívül még szerettem volna beülős részt, ott pedig a nyitott ablaknál üldögélni, és szagolgatni az ablak alatti levendulákat.
Pl Leeds Castle:

 
További inspiráció:




Végül sikerült megtalálnom az emberemet. Két asztalos válaszolt, hogy igen, megcsinálják nekem a kifelé nyílót.
A kettő közül csak egy készített árajánlatot, és ezek után eldöntöttük: fa ablakaink lesznek.
Mivel a kifelé nyíló ablakok 30%-kal drágábbak, és nekünk nagyon fogni kell a pénzt, elkeserítően drága lett volna, így kompromisszumként 3 ablak maradt, ami kifelé fog nyílni. Az egyik a mosogatónál, a másik kettő pedig a beülős részeknél.
Érdekes egyébként, hogy az asztalosunk egyáltalán nem volt megdöbbenve, hogy ilyet nem lehet.

Következő kérdés az osztók.
Igazi, vagy álosztó???
Az igazi 10%-kal kerül többe, nekünk 25 ablakunk van, tehát százezreket jelent. Végül az álosztók mellett döntöttünk, 2 üveg között lesz, könnyebb az ablakpucolás, és az asztalos azt mondta, úgy fog kinézni az álosztó, mintha fa lenne.

Ablakkilincs: Erre nem is gondoltam, de miután az asztalos azt mondta, hogy "gondolom fehér lesz", elbizonytalanodtam, és mondtam, hogy neeeem.
Elkezdtem keresgélni a neten, hogyan is rontja el a fehér kilincs az összehatást, és mennyivel szebb pl ez (mellesleg ez kis kifelé nyílik):

Hogy milyen lesz, nem tudtam válaszolni, csak pár hónappal később ért meg a dolog, és már meg is szereztem őket.
Új réz, vagy kovácsolt vas kilincsekre nincs pénzem. Műanyagtól rosszul vagyok, alumíniumtól pláne.
Hát íme, szereztem 17db régi bontott réz kilincset, az újjávarázsolásukról írok később bejegyzést. Az asztalos ráhegeszti majd az ötpontos zárra őket.


Most ott tart a dolog, hogy méréskor kiderült, 4db fenti ablakot nagyobbra csináltak a kőművesek, mint kellett volna, az ablakok gyártás alatt vannak, én meg kilincspucolásban, 3 hét múlva lesz a tervezett beszerelés, addig a kőművesek is javítják a hibát.

Ajtók:
Rengeteg inspirációs kép közül kettőre szűkítettem a kört iránymutatás képpen.

Bejárati ajtó:

Formára ilyesmit kértem:                             Színre viszont ilyen legyen! :D




Van hozzá kopogtatóm:                 És vateráztam réz kilincset (712 Ft) hozzá:




Hátsó ajtó tervek:

Belül ilyesmi:                              Kívül ehhez hasonló, csak fehér, boltív nélkül:





Hozzájuk is neteztem kilincset, kettő együtt volt, nem volt szívem ott hagyni a másikat:


Beltéri ajtók egyelőre még nincsenek rendelve, tervek vannak, akár használt ajtó árán is, ezeket külön posztban taglalom majd. :)
3-4 hét múlva remélhetőleg jövök a beszerelt nyílászárók képeivel ;)


2014. június 21., szombat

Ébredezgetünk...

Kitavaszodott, illetve már nyár van, és eddig még nem történt az égvilágon semmi.
Na az a helyzet, hogy lóvé nincs, pénzhez meg csak akkor jutunk, ha elérjük a 60%-os készültségi fokot. Ördögi kör, mint mindig. A szocpolhoz meg akkor jutunk, ha 95%-nál tartunk, tehát abból csináltatjuk majd a medencét.
(Ez csak az én fanyar humorom volt. A pénz miatt már százezer agyvérzést kaptam, egyszerűen semmi sem jön össze.)
Visszatérve a 60%-hoz. Ha minden igaz, ehhez nem sok kellene, és azt a tanácsot kaptuk, hogy inkább külső nyílászárókat toljunk bele, mint a felső válaszfalakat, az többet nyom a latba.
Mivel a pénz nem dob fel, és mindkettőre nincs pénzünk, ráadásul az asztalosnak már adtunk is pénzt anyagra, így mellette döntöttünk.
Pár napon belül, max. köv. hétvégén jön méricskélni, és kezdi a melót, 4 hét kell neki, ami 25 ablakot és 2 ajtót jelent, meg egy rakat pénzt.
 Aztán indíthatjuk a hitelt, úgyhogy a kőműves meló megint nyár végére, illetve őszre tolódik.

Hogy addig se üljünk tétlenül, elmentünk kaszálni. Így álldogál a házikónk:


Közelebbről, hogy miért is volt olyan égető probléma a gaz:
Néhol sikerült embernagyságúra nőnie.





900nm-es a telek, a feléig jutottunk, és szedtünk egy rakat kamillát is ám kiszárítani.

Fű előtt és után:



A ház eleje letisztult:



Maradt egy csekélyke kupac:



Amit majd úgyis elvisz az az ember, akihez ezek az elkóborló jószágok tartoznak:



Emellett van még pár állatunk:

- Rozsdafarkú fészkel és költ a tetőtérben
- Búbos banka  és gólya szállt el fölöttünk
- Őzikék rohannak el néha a hátsó kerítésünk, és a patak között.


Nekikezdtük festegetni a fát is, de elég magas létra hiányában eddig jutottunk, ez is órákba tellett, életveszélyes egyensúlyozásokba, és nyakgörcsökbe került, mire megcsináltuk. Amúgy bentebb azért nem mentünk, mert a bontott téglafal még rájön a szigetelésre, szóval az fedi a többit, na meg ott volt egy darázsfészek, nagyon nem akartuk bolygatni.
A lazúr színe egyébként rusztikus tölgy.



Következő beszámolónál remélem jönnek a nyílászárók, addig meg kaparjuk a pénzt.