A ház építése során kiderült 1-2 dolog, hogy tervnek jó, de kivitelezhetetlen.
Nem szándékszom hibáztatni senkit, ahogyan azt teszik azok, akik hibáznak. Ezzel én nem érek semmit. Meg kell oldani a problémát és kész.
Volt már kompromisszum részemről, nem is egy, de most jött el az, amire azt mondtam, hogy NEEEEEEEEEEM!
A harmadik gépészmérnök mondta azt, hogy a tervezett faelgázosító kazán, illetve puffertartály nem fér be a kazánházba, és a következő lehetőségek maradtak:
1. viszlát kamra
2. kamra arrébb tolása, kisebb konyha, illetve a nappaliból egy békebeli kredenc helyett egy hűtőt kell néznem.
3. feláldozni az egyetlen lenti szobát (dolgozó), és legyen az a kazánház.
4. Befér minden a kazánházba, de a kémény az ablak előtt fog elmenni, szóval pápá marhadrágaablak, és fényforrás.
Ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, ideje ismerkedni a kazánok és puffertartályok világával.
Az uram át is adta a telefont, hogy megosszam ötleteimet a gépészmérnökkel.
Természetesen első csatát elvesztettem. Utána pár napos mélydepresszió.
Már kezdtem volna megtörni, amikor....hajnal 2-kor nem tudtam aludni, csak a kazánházon járt az agyam, fél3-kor kivágtattam a konyhába, és elkezdtem keresni-kutatni, agyalni.
Újabb ötletek merültek fel, és hajnal 3-kor gondoltam nem örülne senki, ha felhívnám, így e-mailt írtam linkekkel tűzdelve a gépésznek.
Jajveszékelésem nem volt hiábavaló. A gépész utánajárt, telefonálgatott, és IGEEEEEN, megszületett a megoldás.
Befér minden, megmarad a konyhám, a kamrám, mindenki boldog, juhhhúúúúúú.....
Hétvégén kezünkben lesznek a tervek, az eddigi biztos pont Ő:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése