A kezdet kezdete...

Hol is kezdjem....

...talán ott született az első kimondott vágy, amikor a főiskola végeztével - 10 évvel ezelőtt - valaki felhívta a figyelmünket arra, hogy a közalkalmazottak kedvezményes hitellel vehetnek lakást, akár 0 ft befizetéssel is.

Elrohantunk a bankba, mivel édesanyám közalkalmazott volt (már nyugdíjas), hogy megérdeklődjük a dolgot.

Akkor közölték, hogy ez már nincs.

Hát itt jött az első pofon.

Oké, menjünk albérletbe, dolgozzunk, majdcsak lesz valahogy, de jobb lett volna sajátot fizetni, nem pedig másét.

3 évig tengődtünk így, és mivel egyikünk szülei sem tudtak támogatni, mi pedig akárhogy kuporgattunk, csupán havi 30ezer ft-ot tudtunk félretenni (azt is az esküvőnkre), se önerő, se végleges munkaszerződés, nem kaptunk hitelt.

Nagyon neki voltunk keseredve, minden vágyunk egy kis lakás volt, és az, hogy hitelt fizessünk, mint mások. 

3 év albérlet után a kilátástalanságból Angliába menekültünk, ahol eleinte penészes lakásban laktunk, aztán szép lassan igazítottuk ki az életünket.

Megkínlódtunk mindenért, és a sok szép angol ház láttán a lakás iránti álomból ház iránti álom lett :)

Az álom ezzel a képpel kezdődött:

Azóta sokat formálódott, hisz évek teltek el, és talán jobb is, hogy így történt, mert kiforrta magát a dolog.

2010-ben hazajöttünk első kisfiunkkal a pocakban.

Miért? Mert nem idegen földön akarok gyereket nevelni.

Megéri hazajönni?

Egyrészt nem. Mert itt soha nem fogunk tudni annyit félretenni.

Másrészt pedig....ez az otthonunk, mi így érezzük teljesnek az életet. A szívem egy része ott maradt, mintha kicsit Anglia is az otthonom lenne, de belül hajtott a vágy, hogy hazatérjünk, és itthon telepedjünk le a gyerekeinkkel.

Ekkor úgy döntöttünk, hogy nem fizetünk már albérletet, szüleimhez költözünk, és megvalósítjuk az álmainkat: saját házat építünk :)

Ó igen...mindenki lebeszélt: át fognak verni, nem éri meg, ha el akarom adni, nem kapok érte annyit, amennyit belefektettem, megöli a kapcsolatot...stb, stb.

Marhára félek az egésztől...nem állunk húdejól, fogalmam sincs, hogy lesz meg végül rá a pénz, sokszor úgy érzem, hogy nem fog sikerülni, de mi ezt akarjuk, erre vágyunk, 6 éve rakosgatom a téglát a fejemben, mit hova kéne...nem tudok lemondani róla.

Megcsináljuk! :)